Adathalászat vagy hülyeség a köbön

Tegnap volt egy mókás telefonom egy kedves, szőke női hangtól:

– Jó napot kívánok, Del Etel vagyok, az ön bankjától keresem önt. Mielőtt elmondanám, miért keresem, legyen kedves diktálja be születési idejét.
– Szívesen, de először legyen kedves megmondani, melyik banktól keres.
– Az ön bankjától keresem, és nagyon fontos lenne…
– Nézze, én addig nem adok meg önnek az adataimat, amig nem azonosítja magát. Kérem, árulja el a bankja nevét.
– Azt sajnos nem tehetem meg.
– Miért?
– Mert banktitoknak minősül.
– A bankjának a neve? Ez furcsa. Ebben az esetben megtagadom az adatszolgáltatást.
– Köszönöm, ez feljegyzésre fog kerülni

Hülyék.

Ad 1: Ha a saját bankom keresne, akkor azzal indítana, hogy: ‘Jónapot kívánok, Kováts János vagyok az XYZ Banktól, és adategyeztetés miatt szeretném elkérni az ön születési adatait.’

Ad 2: Még ha esetleg az ügyintéző el is felejtené említeni a bankjának a nevét, ez egy nyilvános adat, azaz hozzáférhetőnek kell lennie. Ugyan melyik bank kezeli saját belső titokként a nevét? :)

Ad 3: Ha yól emléxem a nő a nevemen szólított (‘Jónapot kívánok, hron84-el szeretnék beszélni), de ez még semmire nem jogosítja fel őt. Mivel minden személyes adatom egyben bizalmas adat is, jogom van azt visszatartani, ha nem tartom megbízhatónak az adatkérőt.

Ad 4: Ezek után felhívtam a saját bankomat, és a biztonság kedvéért rákérdeztem a dologra. Természetesen azt mondták, hogy kötelesek a bank nevét megmondani.

Hogy a végén ki volt a hűtlen adatkezelő, arról halvány fogalmam sincs, de van egy elég jó tippem.

A fenti beszélgetés egy elég erősen megszerkesztett változat, ennél hosszabb is volt, és mindkét fél részéről több indulat mutatkozott.

Comments