Kivételes juttatás

Ebben a nagy pénzügyi meg mindenféle válságban úgy éreztem, hogy kijár egy kis extra. Főleg hogy elkezdett fájni a torkom, és nem igazán tudom, mitől. Nos hát, amit vacsorára csináltam, az nem más, mint a jó öreg tejbegríz, egy kis karamellel feldobva.

A módszer nagyon egyszerű egyébként: egy csepp olajon 3-3,5 evőkanál cukrot megbarnítottam egy cseppet, ráöntöttem a tejet, megvártam, míg újra átmelegszik az egész, belekevertem darát, és addig főztem, amíg jó nem lett. Két ponton rontottam el: kifelejtettem a sót, és nem szabadott volna a karamellt lehúzva kevergetni, hanem egy csepp tejjel kellett volna megakadályozni a szenesedést. A gond ott volt, hogy a tejesdoboz zárva volt vala :-( , így vacakolni kellett vele (első körben ezért lett a karamell félrehúzva, tekintve, hogy érzékeny jószág, én meg valahogy nem kívántam a cukor-szenet). Legközelebb elő kell készíteni mindent, és a sót a beleöntés után rögtön belerakni a tejbe, úgy nem felejtődik el.
Amin esetleg még lehetne javítani, az a cukor mennyisége. Bár az összes karamell feloldódott (nagyon megijedtem, amikor a hideg tejtől egy páncéllá merevedett), talán mégis kevés volt a cukor, de lehet, hogy a só hiányzott, sőt, a kettő együtt a legvalószínűbb.

Comments