Telitalálat vaksötétben

Olvasgatom JoeP írását, és eszembe jutott, milyen volt, amikor én mentem felvételizni a Lufthansa-hoz.

Történt ugyanis, hogy regisztráltam a weblapjukon, majd kisvártatva értesítés jött, miszerint várnának engem interjúra x hó y.-án 12:00-kor. Az ebéd ugye helyből bukva, de ez van, menjünk.
Útvonalterv, cím bekopiz, lakcím beír, tervezz. Csunya nagy átlót húz egy szürke mezőn. Akkor már sejtettem, hogy nem lesz ez olyan egyszerű. Mindegy, keljünk útra.

Leszállok a villamosról, beforgatom a térképet, látom ám, hogy amit belő az útvonalam irány, az igy nyílegyenesen egy felüljáró lábazatába vezet, majd eltűnik. Tekintve, hogy én nem vagyok Houdini, így más megoldást kerestem. Kerestem, kerestem… de a környéken senki nem tudta, hogy volna erre egyáltalán a Lufthansa-nak akár csak a logoja is. Végül nagy nehezen eljutottam oda (meg kell hagyni, tényleg eldugták annak, aki hátulról közelít), dél persze rég elmúlt, nem baj, bemegyünk, legrosszabb esetben kérek egy pohár vizet (mondtam már, hogy nyár volt, rekkenő hőséggel, meg ami ezzel jár úgy déli 12 és fél egy közt?)

Bemegyek, kedves titkárnő fogad, leültet, ember jön, kérdez pár dolgot, majd meginvitál egy gépekkel megszórt terembe. Belóg az egyik gépbe, majd jön a totó alapú kérdezőprogi, téma: win, lin, Solaris. Mit mondjak, Windows-ba nem alkottam valami fényeset, a Linux is eléggé határterületeket súrolt, meg olyan kérdésköröket, amiben akkoriban nem álltam biztos talajon, mindenesetre igyekeztem jól megfelelni.
Aztán jönni kezdtek a Solaris-sal kapcsolatos kérdések, kötetkezelés, raid, diszkek. Na most ebből nekem annyi volt ismert, hogy /dev/c0t0d0s0, ez is csak azért, mert nem sokkal azelőtt linkelt egy írás a hasonló webcímű blogra. Teljesen vakon lődöztem minden kérdésre, mondjuk annyit segítettem magamon, hogy legalább elolvastam, hogy mit szeretne. Hapi jön, nyomtat, kiértékelés, addig 10 perc szünet. Az értékelés közlésekor ledöbbentem: a kérdéskörökben a Solaris-os kérdésekre adott válaszaim voltak a legnagyobb arányban helyesek!

Nem tudom, lehet hogy csak iszonyú nagy mázlim volt, az is lehet, hogy valahogy ráéreztem, nem tudom, mindenesetre ezt az eredményt még akkor sem vártam volna, ha történetesen két mondattal többet tudok a témáról.
Mindenesetre én amondó vagyok, hogy meg kell nézni az adott kérdést, és eldönteni, hogy mennyire nem tudom. Ha valami megoldást sejlik az alaktalan masszában, érdemes rábökni valamire, még akkor is, ha az a végén hülyeségnek bizonyul. Persze ha tökhüklye az ember a témához, akkor kerülni kell minden kísérletet, mert tényleg rossz vége lehet, de ha legalább egy választ ki lehet zárni, akkor már érdemes a maradék n-1 válaszon eltöprengeni. Persze mindenképpen csak akkor, ha már a biztos kérdések megválaszolásra kerültek.

Comments