Commodore

Sok-sok év után előtört belőlem a Commodore 64 mánia. Régen rengeteget játszottam vele, sokszor nem lehetett pajszerral se kivetni a székből. Most kezdem újra felfedezni, rengeteg jó játék található meg rá, aminek igazából nincs mai klónja/alternatívája.

Itt van például rögtön a Galaga. Ennek manapság már nem igen van normális portja, még a DOS-os időkben csinálgattak párat, de persze a joystick-os játékélményt meg sem közelíti az ilyen. Aki nem ismerné (van olyan??): egy viszonylag egyszerű grafikájú lövöldözős játék, a cél a pálya teljes kiürítése. Ez nem egyszerű, ugyanis ellenfeleink pályáról-pályára változó intenzítással védekeznek (részben lövöldözéssel, részben pedig kamikaze módon ránk repülnek). Nincs meg a manapság oly divatos easy-moderate-hard nehézségi fokozatok közti választás lehetősége, az eleje easy, a vége meg hard, közte meg ahogy jön.

A neten többféle verzió is kering a játékból, az “eredeti” a Magyar Commodore 64 HQ oldaláról szedhető le, a lemezen az első játék (szép nagy). Azért nem igazán eredeti, mert a játék kitalálója, a Namco hivatalosan sosem készítette el ennek a játéknak a C64-re írt változatát.
Amit ezen a platformon Galaga néven ismerünk, az a Satellite csapata által készített, egyszerűbb grafikájú cucc, alapból 4 életet ad, a 2-es joystick porton figyel vagy a C= és shift billentyűket monitorozza, ez esetben a szóköz szolgál az ellenség megsorozására. Az eredetileg saját játékkonzolra írt játék valódi klónja Galaxy néven fut, 3 induló élettel, kicsit nehézkes mozgással, és a folyamatos lövés lehetőségének mellőzésével.

A másik játék, amit nehezen tudok letenni, az a Mario játékok klónja, a Giana Sisters. Aki ismeri a Mario játékokat, az tudja, mennyire letehetetlen tud lenni egy ilyen, aki meg nem, az sürgősen szerezzen be egy Windows-os Mario játékot, mert kötelező ismerni, akkor is, ha nem tetszik a műfaj.
Csak joystick igénybevételével játszható, sok lemezhelyet igénylő játék. Grafikailag az általános Mario játékok alatt teljesít, egy kicsit még a platform korlátaihoz képest is gyenge a grafika (itt-ott pár dolgot lehetne szebben is megoldani).

Érdekes, hogy nagyon lekötnek ezek a játékok, sokkal jobban, mint bármely újabb fajta játék. Most például azért hagytam abba a Galaga-t, hogy megírjam ezt a blogbejegyzést, meg hazamenjek :-) (egy órát még rá kellett húznom, van némi időbeli elmaradásom, és időnként nézegetve van a ténylegesen benn töltött idő…).

Comments