Valamit másképpen

A HUP-on bedobott szavazás gondolkodtatott el azon, hogy csinálnék-e valamit alapvetöen másképpen, ha újrakezdhetném az életemet. Nagyon csábító a lehetöség, mert hibáztam, nem is egyszer, sokszor, néha kicsit, néha nagyot.

Akkor és ott úgy éreztem, hogy nagyon gyorsan meg kellene nyomni a backspace gombot, és nekifutni megint. De utólag visszanézve mindig rájövök, hogy hülyeség lett volna. Mert akkor egy csomó jó dolog sem történt volna meg velem az életben.

Talán egyetlen esemény van, amit megakadályoznék, bár jelenleg nem tudom felmérni, mekkora hatása lenne: a tavalyelött nyári eseményeket. Az az egy hónapnyi kínlódás lehet, hogy megspórolható lett volna. Nem biztos, de lehet.

De a többin nem változtatnék. Söt, még csak azt sem szeretném, hogy egészségesen szülessek. Nem volt egyszerü a betegségemmel, ez tény. És azt is tudom, hogy a környezetemnek sem volt egyszerü. De ha nem annak születek, akinek, ma nem lehetek az, aki, és nem lehetnek azok a barátaim, akik. A két legjobb barátomat úgy ismertem meg, hogy interneten kértek tölem segítséget. Egészségesként talán nem ülnék ennyit a gép elött, hiszen nagyon impulzív és aktív emberke vagyok egyébként, de ez azzal jár, hogy lemaradnék mindenröl, ami most fontos. Emiatt gondolom azt, hogy - bár kellemetlen, de - nem baj az, ami van velem. Én egy picit más vagyok, nálam ez az “egészséges”.

Választanék-e másik családot, környezetet? Aki közelebbröl ismer, tudja, hogy nálam még ez sem egy egyszerü eldöntendö kérdés. De úgy gondolom, nem. Nem volt sima életem, voltak göröngyök, bukkanók, hegyek és völgyek. Volt, amikor nagy volt a sötét, volt amikor sok volt a fény. De hiszem, hogy ezek is segítettek olyanná formálni, amilyen most vagyok. 

Csak néhány dolog van, amiken változtatnék. Pár életvitelbeli apróság. Pár apró tárgy, amire jobban vigyáznék. És néhány ember, akikkel egy kicsit több idöt töltenék, kicsit jobban szeretném öket, mert úgy érzem, adós maradtam. De ez minden.

Comments