GitHub powa

Egy régóta dédelgetett álom vált ma valóra: végre megtaláltam a megfelelő környezetet arra, hogy felköltözzem a GitHub-ra. Már régóta tervezgettem a költözést, egészen pontosan azóta, amióta olvastam a GitHub Pages szolgáltatásról - már nem tudom, hol. Mert igazából ez az, ami nekem kell: egy szövegfájl, amibe beleírom a gondolataimat, néhány egyszerű trükk, amivel megformázom, és végül pár gombnyomás, amivel beküldöm.

Blogtörténelem

Eredetileg Wordpress alapú blogom volt. Az túlzás lenne, hogy szerettem, mondjuk, hogy kedveltem. Mármint a blogot. Az adminfelületét már nem annyira, azt pedig főleg nem, hogy állandóan nyüzsgött valami miatt. Most ez a plugin frissült, most a Wordpress frissült, most épp valami spam van… őszintén szólva egy idő után azt vettem észre, hogy belépek azzal, hogy na most cikket írok, aztán a végén plugint frissítettem - a cikkre meg valahogy elszállt az ihlet.

Ezután volt egy hosszabb időszak, amikor saját készítésű (Rails alapú, mi más? :-) ) blogmotoron futottak a dolgok. Ez is zsákutcának bizonyult, bár másért, mint a WP: nem volt elég szabadidőm arra, hogy igényesen megcsináljam. Zavart az, hogy lehetne sokkal jobb is.

A legutolsó időszak a Posterous-on zajlott. Imádnivaló blogszolgáltatás - apróbb és nagyobb hibákkal. Az első és - számomra - legzavaróbb bugja az URL generálással volt kapcsolatos. Nem tudom, ki-hogy van vele, én nem rajongok a generált ID-re végződő URL-ekért. No nem mintha seo mániás lennék, egyszerűen zavarja a szépérzékemet. Volt olyan cikk a blogon, amit 5x kellett elmenteni, hogy végre észrevegye magát a motor, hogy én itt bizony címet adtam a bejegyzésnek. De ez nem is lenne gond, ha felül lehetne bírálni az automatát, mert bepöttyentem én azt a három ékezetmentes szót kötőjellel elválaszva, amit ő generálna ki - csakhogy erre esély sem volt.

A másik bug inkább csak szomorú mint zavaró volt: semmilyen kódformázási lehetőség nem volt. Beszúrhattál <code> taget a cikkbe, és ennyi. Még rendes class-t sem tudtam neki adni, mert a motor leirtott minden egyénieskedési törekvést, így nem jöhettek szóba a JS alapú kódszinezők sem.

A harmadik problémát a Posterous cloud-szerű működése jelentette. Nem tetszettek a beépített témák, sajátot akartam. Ezt végül véghez is vittem, de a témához tartozó fájlokat egyszerűen nem tudtam a bloggal együtt tároltatni, egy külön helyről kellett szedni őket. Ezzel addig nincs is baj, amíg egy reggel arra nem ébredek, hogy a blog képeit, CSS-eit, egyéb izémicsodáit tároló hely elérhetetlen. Ez azt eredményezi, hogy van egy olvashatatlan blogom. Nem egy kellemes dolog.

Most viszont úgy néz ki, a GitHub Pages és az Octopress megoldotta minden problémámat. Nincs frissítési kötelezettség, az oldal plain HTML-ben tárolódik; a cikkeket az éppen aktuális kedvenc editoromban írhatom meg; használhatom a kedvenc leírónyelvemet, a Markdown-t, a cikkek URL-je automatikusan generálódik, ha nem jó, beleszólhatok; a spammentességről pedig a Disqus gondoskodik.

Az egyetlen dolog, ami hibádzik, és ezt nagyon szerettem a Posterous-ban, hogy ha ráküldtem e-mailben egy képet, azt képes volt bejegyzéssé alakítani, és kirakni. Viszont szerencsére ez egy nagyon könnyen megvalósítható funkció.

Összességében úgy gondolom, hogy keveset veszítettem, de azt mind visszanyertem abban, hogy ez a blog nem igényel gondozást. Nem kell aggódnom a spamek miatt, nem kell várakoznom a frissítésekre, nem kell tűnődni, hogy hogyan illesszek be kódot olvashatóan, és nem kell túl sokat fejlesztenem se.

PS: sajnos a Posterous-os kommenteket nem tudom ide áthozni, azok elvesztek számotokra. Szerencsére (?) nem volt túl sok…

Comments